|
Lajoskomárom 2400 lelkes, jó gazda-hagyományaira és hírére büszke település Fejér megye délnyugati részén. A kiterjedt nagyközség részét képezi Középbogárd és Külsõsáripuszta is. A település széles utcáival, ápolt parkjaival rendkívül kellemes benyomást kelt. A település jövedelemtermelését ma is a mezõgazdaság határozza meg. A jó minõségû, 7567Ha kiterjedésû területen 11 mezõgazdasági üzem, kb. 52 családi gazdaság és 186 õstermelõ foglalkozik növénytermesztéssel és állattenyésztéssel.H – betû a falu alapítójára herceg Batthyány Lajosra, illetve a H betûformában, mérnöki tervek alapján elkezdõdõ faluépítésre utal. A címeren megjelenik a három stilizált templomtorony, az alapító, illetve ma is meghatározó evangélikus, katolikus és református vallási felekezet jelképei. Láthatjuk a búzakalászt, mely kifejezi a település mezõgazdasági jellegét. A pajzs alsó részét a magyar nemzet színei zárják. A kék és sárga színek a helyi focicsapat színei. A pajzsot körülöleli a Batthyány család címerébõl átvett ciráda és korona. Lajoskomárom nagyközség hazánk egyik legfiatalabb községe. A 18. század végén még egy hatalmas, sûrûn benõtt erdõ terült el a mai Lajoskomárom helyén. 1802-ben alapította az enyingi Batthyány család, azzal a szándékkal, hogy viszonylag hatalmas birtokait gazdaságosabban meg tudja mûveltetni jobbágyaival. A betelepülõk 1802-ben kezdték benépesíteni a kijelölt területeket. A telepített község a Lajoskomárom nevet kapta, mely alapítója herceg Batthyány Lajos keresztnevének, és a „szúnyogos” jelentésû, szláv eredetû Komárom szó összetételébõl keletkezett. Az ozorai úttól nyugatra elterülõ földterület már nem Lajos hûbérúré, hanem öccséé, Fülöpé volt. Ezért ez a terület a Fülöp-hegy nevet kapta. Ide szõlõt telepítettek, amely a mai napig mûvelés alatt áll. 1891-ben a selyemtenyésztés felkarolására a Fülöp-hegyi szõlõk nyugati oldalán vezetõ csapást szederfákkal telepítették be. Lajoskomárom házhelyeit a Batthyány család „H” (herceg) betû alakjában jelölte ki. Itt kaptak földet az ország minden tájáról érkezõ svábok, tótok és magyarok. Az itt lakók a 19. század elején megalapozták szakmai hírnevüket az állattenyésztés és növénytermesztés területén. Az I. világháború után a lakosság a temetõ felé vezetõ út mentén gesztenyefákat telepített, a háborúban elesett lajoskomáromiak emlékére. Minden áldozatnak egy-egy fát ültettek. Ez lett a ma már védett Gesztenyefasor.
|
